Versajánló

Szente B. Levente: Miféle válság

„Nem enged be mást, csak a szelet, hogy a tükörre tűzött halottjait

kirepítse, és ott fenn temesse el őket, égi gödörben” (Vénus Khoury-Ghata: Nem enged be mást…)

válság – miféle válság

Jóna Dávid: Értő szemnek

A képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,

Vaskó Ági: Maglódi szívvel

Várossá nőtt kicsiny falum,

vállad már Pestet éri,

Kopaszhegyed ősi földjét

áruházlánc dicséri.

Délkeleten földsáladat

Gyömrővel lefejtetted,

új házakban, új emberek

embermagot vetettek.

Völgy-öledben nyugaton

Bajza József: Sóhajtás

Múltadban nincs öröm,

Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Balassi Bálint: EGY KÖNYÖRGÉS. ÚJ

 „[Uns ist ein] kleines Kind” etc. nótájára

Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,

Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem,

Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj megszégyenednem!

Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,

Hegedűs Kata: Megtanultam

Megtanultam már sorban állni hőbörgés nélkül,

időpontra hónapokat várni türelemmel,

megtanultam fizetni a pénztárnál készpénzzel,

amit előtte az automatából kellett kivenni vagy

Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,

Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy

S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

Ambrus József: Séta az esőben

írj dallamot a szivárványos égre

– a poéta lelkét fogadd cserébe

mert villámot szórt csókod varázsa

és ajkadat csaltam a megszólalásra

– mert ölelésed parti élvezet

mely a szenvedélyhez félve elvezet

– híg véremnek épül ragyogása

Turbók Attila: Óvatos légy, hazám!

„Ez se jó, az se jó, nem jó semmi sem”,

háborog hangadó gőgjével a Nem,

pedig van másik út, napfényes Igen,

mímelték egykoron fölöslegesen.

Önfeledt tagadás bölcs szavak helyett,

óvatos légy, hazám, mert átejtenek.

Gyulai Pál: Sóhaj

Szállj dalom, oh siralom sohajja,

És sírd el legszentebb könnyedet!

Emberi kény embert eltiporhat,

De ki az, ki szívet láncra vet?

Szállj kunyhóba és szállj palotába

És ápold a honfi bánatát

Légy sugár, légy harmat, mely virágnak