Versajánló

Wass Albert: Egy nap tenélküled

2025. május 18., 12:09 , 1261. szám

 

Egy nap Tenélküled,

mint üres utca

mely piszokfelhőben

nem vezet semerre.

Sötét, rút épület

arcomba bámul,

lélek se mozdul,

csak a szél

süvít a magány

hágóján át.

 

Egy nap Tenélküled,

Tovább »

Jókai Mór: A magyar nyelv ismét itthon

2025. május 11., 12:08 , 1260. szám

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Tovább »

Márai Sándor: Anya

2025. május 4., 12:09 , 1259. szám

Amit egy titkos kéz irat:

lágy arcod fonódott redője

bonyolult, fakult kézirat,

nézem, betűzgetem belőle:

mit írtak az évek, az élet?

 

Ez én vagyok, az én sorsom,

e mély sor a homlokodon:

bocsáss meg,

nem így akartam, ennyi lett,

Tovább »

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

2025. április 27., 12:09 , 1258. szám

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

 

A tavasz jött a parttalan időben

s megállt a házsongárdi temetőben.

 

Én tört kövön és porladó kereszten

Aletta van der Maet nevét kerestem.

 

Tovább »

Dsida Jenő: Utolsó vacsora

2025. április 17., 17:25 , 1257. szám

 

Kezében megtörik az ostya.

Az arca ólomszürke már.

(Szétzilált ágyán Mária töpreng:

Merre jár, jaj merre jár?)

 

Júdás éjsötét szemébe

kapzsi vágyak karvalya ül ki.

(Mária sóhajt csendesen;

Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

Tovább »

Kovács András Ferenc: Karének – Szophoklésztől

2025. április 13., 12:09 , 1256. szám

Rabságra vetsz te,

legyőzhetetlen Erósz,

ki érchálódnak

rácsait fölénk vonod,

s lányok arcán fölragyogsz.

 

Tengereket jársz,

földi tanyákat! Isten

sem, halandó sem

menekülhet előled –

eléred, eszeveszett

 

Tovább »

Sajtos Orsi: Szibéria felett a csillagok

2025. április 6., 12:09 , 1255. szám

(Ilisz Dédnagyapátok emlékezete – Fiaimnak)

 

A szél belefagyott a mínusz húszba.

Nyers gyökér tartotta mozgásban ifjú tested

Nedveit. A puha pulzusú létszükséglet, túlélt

Veled hét szűk esztendőt.

Az embertelenség deszka barakkja

Tovább »

Magyary Hunor: Ezüsthíd Lellén

2025. március 30., 12:09 , 1254. szám

Az alkony az égboltra egyre mélyebb kéket fest,

Hol apró felhőköntösében díszeleg az éji égitest,

Fénye hidat ver a mozdulatlan nagy tavon,

Miközben a vízzel fogant nászukat hallgatom,

A lágy habokon ringatóznak, mint egy kis ladik,

Tovább »

Luzsicza István: Verecke, Lampedusa, Balassa utca

2025. március 23., 12:09 , 1253. szám

 

vályogfalként dőlt le az elhagyott haza

a befagyott Tisza jegén menekedve

nekiindulva az Isten tudja hova –

az idegen helyről még idegenebbe

 

az egykorvolt Eszeny mint vályogfal borult

messzire elmaradt minden barát rokon

Tovább »

Hodossy Gyula: A labdarózsa újjászületése

2025. március 16., 12:09 , 1252. szám

 

Tovább »

Oldalak